"Mendegélt az
úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett,
és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak. De az ember
nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a
két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket...
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött,
csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak. Az egyik kanyarban
végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett
térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált.
A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította: -
Jó napot. - Jó napot - felelte az őr. - Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország. - Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon
szomjasak vagyunk... - Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak
akar. Az őr a kútra mutatott. - A lovam és a kiskutyám is szomjasak. - Nagyon
sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide. Az ember nagyon elkeseredett,
mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte
hát az őrnek, és továbbment. Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen
ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska
kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik
fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg
aludt. - Jó napot - köszöntötte a vándor. A férfi félretolta a kalapját, és
biccentett. - Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám. - Van
ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet.
- Igyanak csak kedvükre. Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz,
és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon
neki. - Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi. - Egyébként hogy
hívják ezt a helyet? - Mennyország. - Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu
őre azt mondta, hogy az ott a mennyország! - Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent. - Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet
használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat! - Bizonyos szempontból
viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek
elhagyni a legjobb barátaikat...."
